A londoni filmfesztivál programjában pedig megtaláltam a tökéletes párját, amivel egy jobb világban mindenkinek együtt kellene megnéznie, dupla moziélményként. Mivel azonban ebben a világban a magyar mozik nem kapkodnak a fillérekből készült ötletes dokumentumfilmekért, csak arra tudok buzdítani minden filmrajongót, hogy jegyezze meg a Catfish címet és pár hónap múlva kutassa fel akár az interneten, akár külföldi DVD-boltokban vagy helyi filmfesztiválok programjában, mert ezt a filmet mindenképpen látni kell!

Irni viszont egyáltalán nem könnyű róla anélkül, hogy le ne lőném az igaz történet legmegdöbbentőbb fordulatait. Kiindulópontnak elég a következőket tudni: a film készítőinek (Henry Joost és Ariel Schulman) lakótársa - és utóbbinak egyben testvére - Nev Schulman, egy 24 éves jóképű, magabiztos fotós srác egyik fényképe megjelenik egy napilapban, majd emailt kap egy 8 éves kislánytól, Abbytől. Abby az Egyesült Államok teljesen másik szegletében lakik és megfestette Nev fényképét, aminek kapcsán összehaverkodnak és barátok lesznek a Facebookon. Abby anyukája is tök jó fej, nővére pedig szintén művész, ráadásul irtó dögös csaj, így nem csoda, hogy Nev lelkesen nekikezd elmélyíteni a kapcsolatát a szuper kis Facebook-családdal.

A dokumentumfilm végigköveti Nev bimbózó barátságát Abbyvel és rokonaival egészen a várva-várt nagy találkozásig, amiről persze sejthető, hogy tartogat pár sokkoló meglepetést. A legjobb, hogy a Catfish nem holmi "ne rakd ki a magánéletedet a világhálóra, mert megszívod" tanulsággal próbálja betömni a szánkat, hanem egy komplex és valahol lenyűgöző történetet mutat be, ami vicces, szomorú és döbbenetes egyben. Arról nem is beszélve, hogy igaz.

Forrás: Origo